identity
Call for papers: ePIC 2013 - The 11th conference on ePortfolio and Identity
Following the rich discussions triggered by the presence of Mozilla Open Badges at ePIC 2012, the 11th ePortfolio and Identity Conference intends to explore further the concept of 'openness' in relation to the themes traditionally addressed by the conference. In particular, as ePortfolio and Open Badges are containers of personal data, what is their place in what some predict as the next big revolution: Open Me — open personal data?
The conference will take place on 8-10 July, 2013
Deadline for abstracts submission: 11 March
Contemporary media (digital, social and mobile) is transforming the landscape of identity, education, employment, culture, technologies and politics. The centralised, top-down, mass media model on which most of our institutions are based is facing assaults from the emerging decentralised, bottom-up, networked, agile social knowledge media. While old power centres are being challenged, new ones are appearing: they are based on the systematic collection, analysis and exploitation of the mass of data produced in our daily life. And we are busily coding our actions and thoughts for Google and Facebook to monetise them. In this context, how can we create the conditions for the emancipation of individuals towards a truly open society?
Authors are invited to address ePortfolio and identity issues in relation to:
- open ePortfolio and open badges
- open identity and open data
- open learning and open educational resources
- open assessment and open accreditation
- open employment and open business
- open architecture and open infrastructure
Key conference questions, in relation to ePortfolio and identity, may include (but are not limited to):
- How to support individual and community learning?
- How to contribute to the identity construction process?
- How to facilitate the recognition and accreditation learning?
- How to support lifelong learning, orientation and employability?
- How to support the acquisition of 21st century skills?
- How to create an ePortfolio architecture and infrastructure?
Deadline for abstracts submission: 11 March
ePIC 2013, the 11th international ePortfolio & Identity Conference
Tracks
Initial Education —ePortfolio from kindergarten to further and higher education
Employability, Organisational and Lifelong Learning —ePortfolio from employees to self-employed and entrepreneurs
Healthcare Education and Practice —ePortfolio from patients to healthcare professionals (special track)
Assessment, Accreditation and Recognition —knowledge, skills and attitudes
Policies —ePortfolio and identity initiatives from a single institution to a whole country
Identity Construction — ePortfolio, social networks, web 2.0
Technologies —ePortfolio platforms, system architectures and standards
Is eLearning quality in the eye of the beholder?
The article reflects the role of stakeholders and experts as well as their composition in review teams, based on the example of epprobate, the international quality label for eLearning courseware.
Some aspects of what we mean by eLearning quality can be captured in a reasonably objective manner (e.g. are learning objectives stated) but most of what we mean by quality (e.g. student engagement) can only be captured through more subjective measures. However, once we start to use subjective measures then the results begin to depend on who is doing the measuring, and, crucially, the results vary depending on the positioning of the reviewers with respect to the courseware.
So an eLearning producer may have one view (and within the company, the coders may have different views from the graphic designers), but the learners and teachers who will use the courseware, the employers who will employ those who have used the course, maybe the company that has commissioned the courseware for its employees, national government agencies and other social agencies may all have different perspectives on what is important in judging the quality of the courseware.
None of these perspectives have a monopoly on truth, and so the new international quality initiative ‘epprobate’ is using an approach that calls on views from a range of perspectives and stakeholders in order to develop its quality reviews.
Mere popularity is no guarantee of quality – one only has to look at the most popular TV programs, newspapers and YouTube videos to be convinced that popularity is not necessarily the same as quality!
On the other hand the traditional approach to quality assurance also has its problems. In education, the traditional approach has been for a small team of educational experts to come to a consensus view as to whether a journal article, a course, a programme of courses or an educational organization meets an established set of criteria. Such experts typically have knowledge of education and the quality evaluation processes and call on content experts if this is appropriate.
Such quality assurance systems have been criticised for being overly controlling, dominated by one particular perspective, and stifling initiative. So these approaches to quality assurance are giving way to quality enhancement approaches, and at the same time much more emphasis has begun to be put on student involvement in the quality process.
However these general quality schemes even in their most recent formulations are not ideally suited to the demands of an educational system subject to rapid change and growth and in particular those demands that arise from the use of eLearning. Many quality schemes for eLearning have been developed but most are somewhat tied to the limiting aspects of traditional quality approaches.
The solution that epprobate is proposing is to carry out reviews from a range of perspectives, in terms of a published set of quality criteria (http://epprobate.com/index.php/en/epprobate-quality-grid), and to involve the courseware producer with a learning community based around this review process. The production by the eLearning courseware producer of a self assessment is a vital part in encouraging the development of eLearning quality through self evaluation. A typical review panel would consist of representatives of the target group for the course, a pedagogical and quality expert, another eLearning courseware producer, a content expert and the eLearning courseware producer. This panel would produce a report examining the courseware in terms of the published criteria, and would award the epprobate label where the courseware was found to be of high quality.
Rather than simply a process of providing a label, the core of the epprobate process is the promotion of a community of peers working together to improve eLearning quality. We will achieve our goal of supporting the development of high quality eLearning courseware through a combination of consulting with a range of perspectives and multiple stakeholders, reviewing against a published set of criteria, producing detailed evaluative reports, and involving eLearning producers within our learning community.
eLearning Papers 28 on Cyber Security and Education published!
Addressing Cyber Security in schools should foster critical digital literacy, such that children can become empowered to make informed decisions about how they choose to use and share information online. eLearning Papers Nº 28 gives answers to questions such as: What constitutes risk when working with digital media? Or where does the potential reside to engage young people in safe Internet use?
The rapidity with which children and young people are gaining access to online, convergent, mobile and networked media is unprecedented in the history of technological innovation. There are two main foci for e–security research that associated with protecting information both strategic and economic and that protecting people particularly the young. While these are overlapping concerns it is the latter that this special issue addresses.
eLearning Papers 28 presents 8 articles arranged in the two sections, In-depth and From the field. The four In-depth articles give a view of the present discussions surrounding how students can be encouraged to engage in safe Internet use. The fourth From the field articles present examples of best practice scenarios.
Click here to read the whole editorial and the 8 articles.
A biztonságos információs rendszerekben történő kollaboratív tanulási tevékenységek tervezése
Azon kutatások területe, amely a számítógéppel segített kollaboratív tanulási tevékenységek információtechnológiai alkalmazásainak tervezéséhez kapcsolódik, igen összetett forgatókönyveket hoz létre, és azokat különböző megközelítésekben kell tanulmányozni. Az egyik megközelítés az információbiztonság vizsgálata, de nem csupán technológiai szempontból.
Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy az online kollaboratív tanulást támogató jelenlegi e-learning rendszerek nem elégítik ki teljesen az alapvető biztonsági követelményeket, és e korlátozás erős hatást gyakorolhat a kollaboratív tanulási folyamatokra. A problémák enyhítése érdekében olyan nyilvános kulcsú infrastruktúra modelleken alapuló megközelítést ajánlunk, mely biztosítja az alapvető biztonsági jellemzőket, valamint az olyan online kollaboratív tanulási szolgáltatásokat is, mint például a rendelkezésre állás, az integritás, az azonosítás és a hitelesítés, a hozzáférés-vezérlés, a bizalmasság, a letagadhatatlanság, az időbélyegzés, az ellenőrzési szolgálat és a hibaellenőrzés.
A digitális bevándorlók támogatása. Internetes biztonsággal kapcsolatos online tanfolyamok tanárok részére Ausztriában
A médiaoktatás az egész tantervet átfogó, ún. „intercurriculáris” téma az osztrák iskolákban, és mégsem része a formális tanárképzésnek. A jó digitális kompetenciákkal rendelkező tanárok sokkal inkább készek arra, hogy a tanteremben megbeszéljék diákjaikkal az online biztonsági kérdéseket. A tanárok e készségeinek fejlesztése ezért végül is elősegíti e témák hagyományos oktatásba történő beépítését. Néhány hatékony e-learning eszközt alkalmaznak már annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a tanároknak az online biztonság alapjaival történő ismerkedéshez, és a téma óráikba történő beépítéséhez.
Arra az eredményre jutottunk, hogy az online biztonságra vonatkozó jó minőségű e-learning tartalommal úgy ismertethetjük meg legjobban az oktatókat, ha ezt neves tanárképző intézményekkel vagy a tanárok által látogatott helyszínekkel együttműködve valósítjuk meg. Ez biztosítja azt, hogy a források megfelelnek majd igényeiknek, valamint a tudásbázis fenntarthatóságát is garantálja. Ezeket a következtetéseket az EU által támogatott és az online biztonsággal foglalkozó osztrák „Biztonságosabb internet program” kezdeményezés, a Saferinternet.at fogalmazta meg, amely egyéb tevékenységei mellett e témában képzéseket is tart tanárok számára.
A digitális világ közös, biztonságos és kritikus felfedezése
A „Biztonságosabb internet” program keretében Lettország megszervezte a „Biztonságosabb internet napját”, hogy a digitális világ biztonságos felfedezése céljából a rendezvényen találkozhassanak egymással a szülők, a tanárok és a fiatalok. A jelenlegi megállapítások szerint a „biztonságosan” azt jelenti, hogy „kritikusan”, mert a digitális írástudási készségek szorosan kapcsolódnak az online tartalom kritikai értékelésének képességéhez, ami automatikusan összefügg a személyes online biztonsággal.
Az EU „Kids Online” projektje keretében 2010-ben végzett kutatások kimutatták, hogy a gyermekek és a fiatalok mindössze 54%-a állítja, hogy képes a különböző online forrásokból származó információk összehasonlítására és ezt meg is szokta tenni, mielőtt azokat igaznak és megbízhatónak fogadná el. E feltétel ellenőrzése végett a lett „Biztonságosabb Internet Központ” a lett Draugiem.lv nevű közösségi hálózati webhellyel együtt kísérletet végzett, hogy megvizsgálja a fiatalok óvatosságát személyes adataik kiadása során. Az eredmények kimutatják, hogy fokozott intézkedések szükségesek a fiatalok kritikus digitális írástudásának megjavítása érdekében.
A „Biztonságosabb internet” program észtországi tanulságai
Az észt gyermekek népessége az EU-ban az első öt között van azon internet-használók között, akik ki is használják az új IKT megoldásokat, ugyanakkor érzékenyek annak árnyoldalaira is (különböző online fenyegetések). Országunkban az e-biztonsági tudatosság növelésére vonatkozó összehangolt fellépések viszonylag új keletűek. A korábban folytatott tevékenységeket kevéssé hangolták össze, hiányzott belőlük a folytonosság és többnyire önkéntesek munkáján alapultak. Az elmúlt néhány évben az olyannyira szükséges összehangolt megközelítés kiegészült az észtországi „Biztonságosabb Internet” programmal.
Célunk a programban szereplő és nem szereplő témák meghatározása, a program erősségeinek és gyengeségeinek azonosítása, hatásának elemzése, és javaslat arra, hogy mire összpontosítsunk a jövőbeli szakaszok során. Elemeztük a projekt által létrehozott tartalmat (tananyagok és e-tanfolyam), az oktatók tapasztalatait és a tanfolyammal kapcsolatos visszajelzést. Ezen adatok alapján a kezdeményezés következő szakaszára ajánlásokat fogalmaztunk meg (a projekt, az iskolavezetés, a szülők és a kormány szemszögéből nézve).
Rendelkeznek-e az iskolák elég felszereltséggel ahhoz, hogy az online biztonságot a tantervben és azon túlmenően is kezeljék?
A tanulmány az Egyesült Királyság több mint 1 000 iskolája online biztonságával kapcsolatos szakpolitikájának és gyakorlatának adatait vizsgálja. Az előző évi adatokkal történő összevetés által áttekintjük az Egyesült Királyság iskoláinak jelenlegi gyakorlatát, és elemezzük a 12 hónap alatt bekövetkezett fejlődést.
Ebből az elemzésből egyértelműen kiderül, hogy a technológiai beavatkozást (vagyis szűrőt) vagy szakpolitikai fejlesztést alkalmazó szempontok általában jobban teljesítenek, mint azok, amelyek hosszú távú erőforrás-befektetést (például képzést) vagy teljes iskolai részvételt (például szülői oktatást vagy közösségi tájékoztatást) igényelnek. Az ellenőrzés és a jelentés is rosszul teljesít. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem kétszer annyi résztvevő intézmény esetén is csak enyhe volt a javulás: A legerősebb és a leggyengébb teljesítményű szempontok 2010. és 2011. között szinte állandóak maradtak.
Jelenleg az Egyesült Államokban és Ausztráliában kísérleti projektekben használják az ezen adatok gyűjtésekor alkalmazott elemző eszközt. Amint eléri teljes körű alkalmazását ott, a részletes elemzés első alkalommal a nemzetközi teljesítményre nézve is rendelkezésre áll majd. Ez izgalmas lehetőséget kínál annak nemzetközi szinten történő megértéséhez, hogy miként vesznek részt az iskolák tanulóik, alkalmazottaik és a szélesebb közösség online biztonságáról és védelméről történő gondoskodásban.
A gyermekek interneten történő szexuális zaklatásról és szexuális visszaélésről szerzett tapasztalatai
A „Mentsük meg a gyermekeket!” szervezet és a „Helsinki Virtuális Közösségi Rendészet Csoport” felmérése betekintést enged a finn gyermekek ellen interneten elkövetett szexuális visszaélések gyakoriságába. A név nélküli felmérést 2011-ben, négy online közösségben végezték. A jelentés a 16 éven aluli válaszadókra (62% lány, 38% fiú), azaz az összes válaszadó 54%-ára (2 283) vonatkozó eredményeket mutatja be.
Arra az online interakcióra összpontosítottak, ahol a társ vagy felnőtt, vagy pedig egyértelműen idősebb személy volt. A gyermekek 33%-a kapott felnőttől, vagy egyértelműen idősebbtől olyan szexuális üzenetet, fotót vagy videót, amelyet zaklatásként élt meg; 24%-uk kezdett szexuális jellegű beszélgetést, és 20%-nak volt webkamera révén felnőttel, vagy nála egyértelműen idősebbel szexuális kapcsolata. 11%-uk mutatkozott hiányosan öltözve vagy meztelenül a webkamera előtt. Az online felmérésekre vonatkozó korlátozásokat figyelembe véve, az eredmények aggodalomra adnak okot. A gyermekek ellen online elkövetett szexuális visszaélés – akár zaklatónak élik azt meg, akár nem – határozott bűnüldözési beavatkozásokat és gyermekvédelmi intézkedéseket igénylő, nagy horderejű problémának tűnik.